Interjúk
Vissza a projektnap programjaihoz Interjú Benkó Imréné Etike nénivel
- Hol laktak egykoron?
Bajtán, a Felvidéken.
- Milyen volt ez a terület?
Dombos.
- Hogyan értesítették a kitelepítésről?
Kaptunk egy fehér levelet.
- Milyen nagy volt a családjuk?
Hárman voltunk testvérek, és öten laktunk egy házban, az öregek is velünk laktak.
- Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla?
Igen, már hallottunk róla.
- Kiket telepítettek ki a Felvidékről?
A mi falunkból csak néhány családot.
- Mit vihettek magukkal?
Bútorokat, ruhákat, de néhányan traktorokat, cséplőgépeket is.
- Mennyi idejük volt a pakolásra?
Csak pár nap.
- Mivel jöttek Magyarországra?
Vonattal.
- Hová érkeztek?
Először Mohácsra, majd onnan szórták őket szét falvakba.
- Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
Engel Jánosé volt, őt családjával kisebb házba költöztették.
- Szerettek volna visszamenni a Felvidékre?
Akkor még igen.
- Mennyi földet kaptak itt?
10 holdat.
- Mi a véleménye a kitelepítésről?
Családokat, rokonságokat választottak szét.
- Most visszamenne-e, ha lehetne?
Nem.
- Milyen vallásúak a Véménden élő Felvidékiek?
Kevés katolikus volt az ide költöző Felvidékiek között, a többség református.
Az interjút Katzenberger Izabell és Baumgärtner Margaréta készítette.Interjú Boráros Ernőnével, Adél nénivel
- Hol laktak egykoron?
Albáron, a Felvidéken.
- Milyen volt ez a terület?
Sík vidék és a kanális folyt mellette.
- Hogyan értesítették a kitelepítésről?
Fehér levelet kaptunk.
- Milyen nagy volt a családjuk?
Négyen voltunk testvérek.
- Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla?
Más falvakból már hallottunk róla. elmentünk más falvakba megnézni, hogy igaz- e, hogy vagonokba pakolnak be az emberek.
- Kiket telepítettek ki a Felvidékről?
Azokat, akik magyaroknak vallották magukat.
- Mit vihettek magukkal? Mennyi idejük volt a pakolásra?
Mindent, 1 hétig pakolhattunk.
- Mivel jöttek Magyarországra?
Vonattal.
- Hány vagon állt rendelkezésükre?
Sok. Az állatoknak, terménynek, takarmánynak, a ház berendezésének, a kerti szerszámoknak sok hely kellett. Mindent külön vagonokba pakoltak.
- Hagytak ott valamit?
A házat, melléképületet üresen.
- Mennyi ideig tartott az út?
Egy hétig. Minden nap megálltak etetni az állatokat és trágyázni.
- Hogyan értek ide, Véméndre?
Mohácsig vonattal mentünk, majd teherautókkal mentünk Székelyszabarig. Én ott éltem a családommal, majd Véméndre mentem férjhez.
- Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba kerülnek?
Egy olyan személy, aki a kitelepítettekkel foglalkozott.
- Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
A falu népe mondta, hogy Németországba vitték az ott lakó svábokat.
- Szerettek volna visszamenni a Felvidékre?
Hogyne, mindenki. Szerencsére többször haza lehetett menni.
- Mennyi földet kaptak itt?
Egységesen 10 holdat, de otthon több földünk volt.
- Mi a véleménye a kitelepítésről?
Ez a kitelepítés nagyon megsanyargatta az embereket. Rosszul érezték magukat az új faluban. Családokat választottak szét. Egy idő után leállították a kitelepítést és a rokonaimra már nem került sor.
- Most visszamenne-e, ha lehetne? Miért?
Már nem, mert itt vannak eltemetve a hozzátartozóim és itt élnek a családtagjaim.
- Hány felvidéki él Véménden most?
18 család, kb. 23 fő, ebből 6 család katolikus, a többiek reformátusok.
Az interjút Katzenberger Izabell és Baumgärtner Margaréta készítette.
Interjú Bíró Antalnéval
- Hol laktak egykoron?
Romániában, Bukovinában.
- Milyen volt ez a terület?
Folyóvidék.
- Milyen nagy volt a családjuk?
A családunkban 6 testvér volt: 2 fiú, 4 lány.
- Kiket telepítettek ki Erdélyből?
Bukovinából azokat telepítették ki, aki magyar érzelmű volt.
- Mit vihettek magukkal?
Csak egy- két váltás ruhát.
- Mennyi idejük volt a pakolásra?
Nem sok idő volt.
- Mivel jöttek Magyarországra?
Vonattal a Bácskába 1941-ben, majd lovas kocsival Magyarországra 1951-ben.
- Mi mindent hozhattak magukkal?
Semmit sem lehetett elhozni.
- Hagytak ott valamit?
Mindent: disznókat, baromfit, gabonát.
- Hová érkeztek?
Lovászpatonya, Bakonyerdő.
- Hogyan értek ide, Véméndre?
Lovaskocsival.
- Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba kerülnek?
Egy bizottság döntötte el.
- Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
A svábokat kitelepítették.
- Szerettek volna visszamenni Erdélybe?
Nem, mert én csak 5 éves voltam.
- Mennyi földet kaptak itt?
1,5 holdat fejenként.
- Mi a véleménye a kitelepítésről?
Nem volt mindegy senkinek sem a kitelepítés.
- Most visszamenne-e, ha lehetne? Miért?
Nem, mert én csak 5 évet voltam Erdélyben.
- Honnan jöttek a Véménden élő székelyek?
Hadikfalváról.
- Milyen vallásúak?
Római katolikus.
Az interjút Bíró Dalma készítette.
Interjú Kovács Zoltánnal
- Hol laktak egykoron?
A Felvidéken laktunk, Léva környékén. 1947-ben telepítettek át bennünket. Azokat a magyarokat telepítették át, akik nem írták alá, hogy szlováknak vallják magukat.
- Milyen volt ez a terület?
A Garam folyó környéke, a határ egyik oldala sík, másik dombos fekete termőterület.
- Hogyan értesítették a kitelepítésről?
A kitelepítésről kérdőívvel értesítettek: „Vállalod-e, hogy szlovák nemzetiségű vagy?” Ha vállalod, otthon maradsz. Mivel mi nem vállaltuk, kitelepítettek.
- Milyen nagy volt a családjuk?
5 fős családunk volt.
- Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla?
Részben már hallottunk róla, a Benes kormány hajtotta végre a kitelepítést. Az emberek tudták, hogy aki nem írta alá, hogy szlovák nemzetiségű, az ki lesz telepítve.
- Kiket telepítettek ki a Felvidékről?
Csak magyarokat telepítettek ki.
- Mit vihettek magukkal?
Mi elhozhattunk mindent, 32 vagonnal jöttünk, az összes felszerelést az ekétől kezdve az építőanyagokig, mindent elhozhattunk.
- Mennyi idejük volt a pakolásra?
Kb. 2 napig pakoltunk.
- Mivel jöttek Magyarországra?
Vonattal, tehervagonokkal.
- Hány vagon állt rendelkezésükre?
32 vagon.
- Hagytak ott valamit?
A házat, a földeket.
- Mennyi ideig tartott az út?
1 hétig.
- Hová érkeztek?
Mohácsra.
- Hogyan értek ide, Véméndre?
Nagy teherautókra pakoltunk a vagonokból.
- Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba kerülnek?
Egy kitelepítő bizottság döntötte el. Az itt levő németek házaiba tettek minket.
- Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
Az itt lakó svábok Németországba, vagy egy kis házba lettek kitelepítve.
- Szerettek volna visszamenni a Felvidékre?
Persze, egyértelműen.
- Mennyi földet kaptak itt?
25 holdat.
- Mi a véleménye a kitelepítésről?
Az egy nagyon rossz dolog volt, mert a szülőföldet kellett otthagyni. A magyarság meggyalázása volt.
- Most visszamenne-e, ha lehetne? Miért?
Most már nem. 10 éves koromban jöttem ide. Az egész életemet itt éltem le.
- Hány felvidéki él Véménden most?
Nagyon kevés, kb. 20 család.
- Honnan jöttek ők?
Léva, Érsekújvár környékéről.
- Milyen vallásúak?
90%-ban reformátusok voltak Léva környékén.
Az interjút Nagy- Gál Levente készítette.
Interjú Gábor Istvánnal
- Hol laktak egykoron?
Újbarson, a Felvidéken.
- Milyen volt ez a terület?
Ez a Garam folyó mente. Sík terület, szőlőhegyek, erdők. Mezőgazdasági jellegű falvak voltak itt. Leginkább búzát, árpát, kukoricát termesztettek itt. Az iparosok közül a legtöbb kőműves, ács, bognár volt.
- Hogyan értesítették a kitelepítésről?
Én 17 éves voltam akkor. 1947-ben lehetett hallani, hogy a magyarok háborús bűnösök. Apám nem volt állami tisztségben, ezért azt gondoltuk, hogy mi nem leszünk kitelepítve. 1947 áprilisában tudtuk meg, hogy mi is megyünk. A fehér lap a magyar csehszlovák áttelepítési bizottság irata volt. Ezen volt rajta, hogy mit vihetnek magukkal a magyarok. Magyar és szlovák nyelven volt.
- Milyen nagy volt a családjuk?
4 fős.
- Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla?
1947 februárjában már kitelepítették a községi bírót, hivatalnokokat.
- Kiket telepítettek ki a Felvidékről?
A mi falunkból csak a vagyonnal rendelkezőket.
- Mit vihettek magukkal?
Mindent elhozhattunk, ami mozdítható volt. A barsi hegyen volt egy présházunk, onnan elhoztunk mindent, a prést nem, mert nehéz volt. Magyarországról tehervagonok voltak, a leltárnál volt egy magyar és egy csehszlovák megbízott, mindent felírtak. A vagonokba bevagoníroztak minket. 1947. április 24-én Szent György napján indultunk.
- Mivel jöttek Magyarországra?
Sok tehervagonnal.
- Hagytak ott valamit?
Házat, földeket, a szőlőprést.
- Mennyi ideig tartott az út?
2 nap.
- Hová érkeztek?
A mohácsi állomásra érkeztünk, a teherautók odaálltak a vagonhoz, a vagonra föl volt írva a község, az utca, a házszám. De senki nem tudta, hogy hol van az. A svábok féltek. Ahhoz, hogy minket elhelyezzenek, őket ki kellett telepíteni.
- Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba kerülnek?
A vagonokra ki volt írva.
- Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
A svábok már nem voltak itt. Az üres házba jöttünk.
Szerettek volna visszamenni a Felvidékre?
Igen.
- Mennyi földet kaptak itt?
Amennyi a házhoz tartozott: 15 holdat.
- Most visszamenne-e, ha lehetne? Miért?
Ez 65 éve volt, most már nem mennék vissza. Én most véméndi vagyok, a feleségem már itt született Magyarországon, a gyerekek, unokák is itt születtek.
Az interjút Nagy- Gál Levente készítette.
Interjú János Lázár bácsival
1. Hol laktak egykoron?
Bukovinában, Hadikfalván.
2. Milyen volt ez a terület?
Egy nagyon szép terület volt. Dombos volt egy kicsit, de nem volt ekkora domb, mint itt Véménden.
3. Hogyan értesítették a kitelepítésről?
Rá voltunk készülve, mert volt legalább két hónap arra, hogy felkészüljünk. Ládákat kellett csinálni és belerakni mindenfélét, amit lehetett. Volt, aki elhozta a kocsit is. Ilyen is előfordult.
4. Milyen nagy volt a családjuk?
6 fő. Négy gyerek és a szülők.
5. Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla.
Egyáltalán nem volt váratlan. Mindent tudtunk előre. Egy évvel azelőtt kitelepítették a németeket a szomszéd községből. Tudtuk, hogy ránk kerül a sor.
6. Kiket telepítettek ki Erdélyből?
5 székely községet.
7. Mit vihettek magukkal?
Bútort, ruhaneműt, kisebb gazdasági felszerelést is.
8. Mennyi idejük volt a pakolásra?
Sok. Legalább egy hónap.
9. Mivel jöttek Magyarországra?
Végig vonattal jöttünk.
10. Mi mindent hozhattak magukkal?
Ruhaneműt, bútort, amennyi bútorunk volt, mind, gazdasági felszerelést. Az elkészített ládákra mindenki ráírta a nevét. Egyenesen Regőcére érkeztünk meg. Közben megálltunk sok helyen, ahol enni, inni kaptunk. Jól fogadtak mindenhol. Regőcén megálltunk, ott kipakoltunk, onnan hordtuk Hadikfalvára a csomagokat. Nekünk nem veszett el semmink.11. Hagytak ott valamit?
Ott hagytuk a házat, földet, még a gazdasági felszerelést is.
12. Mennyi ideig tartott az út?
Két hétig biztos.
13. Hová érkeztek?
Bácskába, Regőcére. Ott osztottak el bennünket, hogy ki hova, melyik házba menjen.
14. Hogyan értek ide, Véméndre?
Kocsival. Elmenekültünk Bácskából, ahova letelepítettek, elmenekültünk Zaláig. Közben elvitték a lovainkat, de voltunk olyan leleményesek, hogy szereztünk lovat. Egy csikóval érkeztünk ide.
15. Mivel jöttek Véméndre?
Lovaskocsival.
16. Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba kerülnek?
Az előljáróság: Csobot Gáspár, Márton István, Becze Márton, Farkas Antal… Pontosan nem tudok mindenkit felsorolni.
17. Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház, mi lett az ott lakó svábokkal?
Tudtuk pontosan, hogy kik, mert fél évig együtt éltünk ezekkel a házigazdákkal, ameddig ki nem telepítették őket. Aránylag jóban is voltunk egymással. Nem volt semmi baj.
19. Mennyi földet kaptak itt?
13 holdat.
20. Most visszamenne, ha lehetne? Miért?
Erdélybe? Bukovinába? Szó se lehet. Nem mennék vissza semmi pénzért. Másod, harmadrendű emberek lennénk ott.
21. Hány székely él Véménden most?
200 körül.
22. Honnan jöttek ők?
Mind Bukovinából, Hadikfalváról. Ez az öt község harminc községbe lett szétszórva.
23. Milyen vallásúak?
Római katolikusok vagyunk.Az interjút Samai Pál készítette.
Interjú Balogh Julis nénivel
1. Hol laktak egykoron?
Hadikfalván, Romániában.
2. És milyen volt ez a terület?
A terület sima terület volt. A kukorica nem termett meg, mert hideg vidék volt. A búza sem termett meg, mert későn lett tavasz, korán lett ősz. Megtermett a hagyma, a krumpli, a káposzta. Hagymából nagyon sokat termeltünk, mert azt kocsiszámra eladtuk. Abból vettünk búzát és kukoricát.
3. Hogyan értesítették a kitelepítésről?
Előtte ment a híre, hogy a magyaroknak el kell menni. Elvitték a zsidókat, a németeket, és mi magyarok voltunk az utolsók, akiknek el kellett jönni. Mert úgy döntöttek akkor, hogy Románia területét minden idegen származásúnak el kell hagynia.
4. Milyen nagy volt a családjuk?
Kilencen voltunk: öreg papa, öreg mama, apukám, anyukám, én voltam a legidősebb és még volt három öcsém. Sokan voltunk, nagy család volt.
5. Váratlanul érte Önöket a kitelepítés híre, vagy már hallottak róla?
Már hallottunk róla, mert ment a szava ennek a dolognak, hogy a magyaroknak is el kell menniük, mert a zsidók és a németek is elmentek, mert nagyon sok német volt ott lenn. Nagyon sok szász volt. Előbb azokat vitték el. Mink voltunk a legutolsók, akiket elhoztak.
6. Kiket telepítettek ki Erdélyből?
A zsidókat, a németeket és a magyarokat. Ezeknek el kellett hagyni a régi hazát.
7. Mit vihettek magukkal?
Csak bentről valami kevés bútort, felvevőruhát, és ami befért a vagonyba, mert vagonyokba pakoltak be minket. Ennivaló, ruházat, és egy kevés szekrény, valami ládaszerűség, amibe tudtuk berakni az alsóneműt, a felvevőruhát, hogy legyen ruhánk akárhova kerülünk. Ágyneműt és ilyen dolgokat vihettünk el magunkkal. Állatokból semmit sem. Az állatok mind ott maradtak, lovak, tehenek az istállókban, disznók az ólakban, baromfi az udvarban. Takarmány, ami volt mind ott maradt a padláson. Mindent ott hagytunk a románoknak, nekünk semmi nem jutott belőle.8. Mennyi idejük volt a pakolásra?
Egy hét. Határidőhöz volt kötve, hogy meddig kell készen lenni és bevagonírozni. Ott a faluban van egy nagy állomás, és ott pakoltunk be a vagonyokba.
9. Mivel jöttek Magyarországra?
Vonattal jöttünk a Kárpátokon keresztül. A jövés tartott két hétig is, mert sokszor el volt foglalva a vonal, mert csak egy vonalon jöhettünk. Akkor bennünket félretoltak. Egész nap ott álldigáltunk, nem mehettünk tovább. Akkor kaptunk értesítést, mikor mehetünk tovább. Szegednek jöttünk, Szegeden pakoltunk ki. Szegedről autókon vittek Bácskába, ahol kaptuk az új telepet. 1940-ben telepítettek bennünket oda. Akkor jött a háború, és 1944-ben el kellett meneküljünk. Akkor borzasztó csapás ért bennünket, mert mindent el kellett hagynunk megint. Akkor lovas kocsival menekültünk Magyarországon keresztül fel Zaláig, Somogyig. Mentünk lovas kocsival meg gyalog. A lovas kocsira csak a felvevőruhát meg az ennivalót tudtuk felpakolni. Egyéb jószágfélét semmit. Csak a két lovat tudtuk vinni, meg egy tehenet.
11. Meddig tartott az út?
Három hétig mentünk egész fel Zaláig. Mi Hévíz fölött voltunk. Sümeg, Pápa, azon a környéken voltunk elszállásolva. November 1-jén, halottak napján értünk oda. A háborúnak amikor vége lett tavasszal, akkor jöhettünk csak erre visszafelé. De akkor se tudtuk, hogy hova menjünk, csak akkor kaptuk az értesítést, hogy pakoljunk össze, mert el kell innen mennünk. De nem mondták soha, hogy hova megyünk.
12. Hova érkeztek?
Mikor jöttünk visszafelé, akkor nagyon sok helyen, Alsónánán, Hőgyészen álltunk meg. Nem tudtuk sosem, hova fogunk kerülni. Szekszárdon, meg fenn a Minisztériumban döntötték el, hogy megkapjuk ezeket a lakásokat, ahonnan kitelepítették a németeket.
13. Hogyan értek ide Véméndre?
Lovas kocsival, meg gyalog.
14. Ki döntötte el, hogy hova, melyik házba költözzenek?
A bizottság összeült, és családonként osztották el a házakat. Nagyobb család nagyobbat kapott, ahol kevesebben voltak, az kisebbet kapott.
15. Mit mondtak Önöknek, kié volt a ház?
Úgy voltunk legtöbbször, hogy akié volt a ház, azzal laktunk együtt. Hét évig laktunk együtt a házi emberünkkel. Mi az alvégen laktunk, egész lent abban a nagy lakásban. Ők voltak heten a családban. Mind ott voltak. Mi voltunk kilencen.
A mi házigazdánk nem ment Németbe, hanem volt Fejér megyében egy állatorvos öccse. Volt egy nagy tanyája. Odavitte őket a tanyára. Ők nem mentek Németbe. Ott voltak velünk 6 vagy 7 évig.
16. Szerettek volna visszamenni Erdélybe?
Szerettünk volna, de arról nem lehetett beszélni. Nem is volt szabad emlegetni, hogy mikor mehetünk oda.
17. Mennyi földet kaptak itt?
Itt családonként adták a földeket. A családfő a feleségével együtt kapott 5 holdat, és minden gyerek fejenként két holdat.
19. Mi a véleménye a kitelepítésről?
Nagyon bántott bennünket, hogy el kellett hagyni kétszer mindenfélét. Teljesen nullára voltunk jutva. Ahogy ideértünk, itt sem volt semmink csak egy tehénből éltünk. Nagyon- nagyon szegények voltunk. Nagyon megviselt bennünket, hogy így meghurcoltak. Mi voltunk az áldozatai a háborúnak és a kitelepítésnek, mindennek.
20. Most visszamenne, ha lehetne?
Nem, mert nincs már egy magyar se ottan. Voltam többször a falumban. Ez egy szép nagy falu volt. A templomban is voltunk. Egyetlen magyar személy sincs a faluban, csupa román az egész falu.
21. Hány székely él Véménden most?
Nem tudom neked megmondani, mert nagyon sokan meghaltak. Nagyon kevesen vagyunk, nem vagyunk valami soka.
22. Ők honnan jöttek?
Hadikfalváról.
23. Ők milyen vallásúak?
Katolikus vallásúak.Az interjút Aszmann Roland készítette.