2012. 11. 24. Projektnap: A kardos asszony meg a mulya ember (felvidéki népmese)

Szereplők: asszony - Galambos Réka, ember - Bandiccz B. Barnabás, mesélő - Réger Henriett, héja. - Forray Lóránd, pulykák - Mohácsi Titanilla, Kerestély Boglárka, Török Ágnes

Vissza a projektnap programjaihoz

Volt egyszer egy házaspár. Az asszony igen kardos volt, az ember meg mulya. Ha megverte az asszony az embert az bebújt az ágy alá, aztán ott pisszegett. Egyszer rárivallt az asszony: - Pisszegsz-e még most is?! - Hogyne pisszegnék, mikor csak bennem van az emberi természet! Egy alkalommal az asszony befőttet csinált. Az ember a kocikban üldögélt, nézte, mit csinál a felesége. Mondja neki az asszony: - Patkánymérget főzök, tudod-e? De meg ne nyald a kanalat, mert meghalsz tőle! Ide hallgass! Én most megyek a vásárba, a kispulykákra vigyázz, mert ha egyet is elvisz belőlük a héja, már te ne kerülj többet a szemem elé! El is ment az asszony. Az ember rögtön összekötözte a pulykákat egy madzagra, nehogy szétszaladjanak. Mentek azok az erdőbe, ő meg lefeküdt a bokor mellé. Egyszer csak jön a héja, lecsap a kispulykákra. Vitte az összeset, mert  össze voltak kötözve. Kétségbeesett az ember, ahogy ezt látta.

Photos Slideshow by VisualSlideshow.com v1.7

- Jaj, mitévő legyek? Tisztára agyonüt az asszony. Én inkább megeszem a patkánymérget, aztán meghalok. – Be is ment ő a házba, megevett két, vagy talán három üveggel is. Ízlett neki nagyon. Estefelé jött haza az asszony. Kérdezi az embert: - Még most is itt ülsz a kocikban? Hát a kispulykák hol vannak? - Elő se hozd, jó asszony, hagyjál már engem békében meghallni! Mind megettem a patkánymérget, mert a pulykákat elvitte a héja. Ahogy ezt meghallotta a felesége, elnevette magát. Nevette nagyon az együgyű embert. Most az egyszer nem is verte meg.