Kézműves nap 2011. 12. 09.

A kézműves nap idén is délután kezdődött, így délelőtt ugyan úgy lementek az órák, ami nem is lett volna baj, hiszen péntek volt. Csakhogy ezen a pénteken volt két témazáró is. De még ez sem szegte annyira a kedvet, mint egy iskola nap utáni program.

Először is az Imre bácsinál mézeskalácsot sütöttünk. Fehér kötényében inkább hasonlított henteshez, mint cukrászhoz. Aztán jött az, ami az embernek a mézeskalácsot leszámítva először eszébe jut a kézműves nap hallatán: az asztali dísz készítés. Ez röpke három lépésből áll, az első szerezni egy fát alapnak, a második gyertyát szerezni, a harmadik ízlés, vagy egyéniség szerint díszíteni. Az alsósoknak is volt valami hasonló, mert még fönt is volt egy ilyen bázis és még biztos egy csomó másik, de erről már nem tudok.

Aztán Detti nénihez mentünk, ahol első hallásra egyszerű képeslapot csináltunk. Kaptunk hozzá alkatrészeket, és ragasztani kellett, aztán vagy sikerült, vagy nem.  Ezután Kriszta nénihez mentünk, ahol szaloncukrot csináltunk, amit varrni kellett, aztán csínosra hizlalni, a hízlalás közben illatosítani, és így az összkép egy mézeskalács illatú szaloncukor lett, amiben a Kriszta néninek több munkája volt, mint nekünk, mert ő minden anyagra vart egy csipkét nekünk, ahogy az Anita néni az előző évben kiöntötte nekünk a gipsz formákat.

Anita néninél ebben az évben is szalvétához kapcsolódó művet alkottunk, csak most egy gyertyatartót. Családias volt a légkör.

Végül Kati néninél voltunk, ahol papír fenyőt csináltunk, szóval ragasztottunk, hajtogattunk, vágtunk. Itt is nyugodt, békés, karácsonymámorú hangulat volt.

Aztán hazaszállingóztunk. De amiket csináltunk, megmaradnak örök tanúbizonyságul,  hogy ilyen iskolát többet sehol sem találunk.  Lőcser Alexandra 8. osztály