2017. 11. 28. Kirándulások hete: Kedd - Mohács
Egyszer kedden, a mohácsi kikötőből elindult az osztály egy része hajókázni. Egy kis sétahajón mentünk a Duna safarin. A ,kapitány adott távcsöveket, hogy nézhessük a tájat. Ott voltak kiszárított halfejek, amiket meg is lehetett fogni. Átmentünk egy öbölbe, ahol a kapitány átvert, hogy leállt a hajó, de nem, csak ő állította meg. Poénból mozgattuk a hajót, még mi is féltünk, hogy feldőlünk. Aztán a kapitány elővett egy üres borosüveget, és egy papírt, amit aláírt Kriszta néni, és odaírta az E-mail címét, majd beleraktuk a papírt a boros üvegbe, és elengedtük a Dunába. Nekem nagyon tetszett ez a kis kaland, remélem még lesz ilyen. Kaiser Donát 5.
Elindultunk a hajó felé, én azt hittem, hogy a komppal megyünk. De akkor felszálltunk a kicsike hajóra. Elindultunk, én egy kicsit féltem, de utána már nem. És leállt a motor. Nagyon megijedtünk, de csak vicc volt. Lehetet távcsőbe nézni, az nagyon jó volt Kollár Tamás
Második nap Mohácsra hajókázni mentünk. Én bevallom nagyon izgultam, hogy elsüllyed a hajó, de szerencsére nem süllyedt el. Csoportokban voltunk, aki nem hajókázott az elment a játszira. Na de térjünk a lényegre, felszálltunk a hajóra, de előtte én mondtam az I.Vivinek, hogy mi lesz, ha jön a cápa? Fotózgatunk sokat. és a I.Vivinek viccből mondtam, hogy ott a tévé torony. És azzal viccelődtünk, hogy a tévé toronyt elhagytuk. És a vicc közepén megállt a hajó. Mindenki felriadt, hogy mi van most, és nagyon féltem, de szerintem más is. (reménykedjünk benne) Viccelődött a bácsi, és volt egy üveg nála (szerintem ez a játék terve volt) és irtunk egy levelet, és a Donát a vízbe dobta. Elindult a hajó, akkor megnyugodtam. Sajna mentünk vissza, ami nagyon hamar volt, de mindegy. Akkor mentünk a játszira, megvártuk a többieket és mentünk enni. Hazafelé szórakoztunk és nevetgéltünk. És reménykedtem benne, hogy szerdán is ilyen jó lesz. Réger Edina
Három féle játszótérbe mentük, és senki más sem ment három féle játszótérre azt hiszem. A harmadikon fent is ragadtam egy mászókán, és úgy kelet a Zsoltinak lesegítenie engem. A másodikon az emberek fel, majd lemászkáltak, utána kívülről löktük a hintát. Nagyon jó volt, főleg mikor Kriszta néni azt hitte, hogy rosszul lettünk és hányunk. Az első játszón megtaláltunk egy telefont, egy kislányé volt, a Dominikáé. Aztán egy éterembe mentünk. Orsós Vivien 5.
 |
||||||||||||
|
Archívum |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| baracsdenes@gmail.com |
