2018. 04. 07. Templomban szóltak a versek

Ignácz Vivien és Orsós Ádám verset mond a cigány missziós találkozón Budapesten

Hét végén elmentünk a Dénes bácsival, Kriszta nénivel és az Ignácz Vivivel Pestre egy református cigány missziós templomba. Amúgy meg rettenetes volt az utazás. Elsőnek örültem, hogy utazunk Pestre, aztán mire egyre többet mentünk, már egy picit unalmas volt. Fájt is a fejem út közben. Ott én és a Vivi elmondtuk a versünket. Mert meghívtak minket oda. Amikor beléptünk, odajött hozzánk egy aranyos néni, és azt mondta nekem, hogy te itt nem ismersz senkit, de itt már mindenki ismer téged. Na, ekkor aztán el is állt a lélegzetem, hogy pont nekem mondtak ilyet? Hát nagyon stílusos volt az a templom. Nagyon sok hely volt, fantasztikus volt. Találtunk egy csocsót, és csocsóztam a Vivivel. Ami nagyon vicces volt, mert amikor gólt lőttem, akkor mindig elgurult a labda, mert sajna lyukas volt a kapu. De aztán felfedezte a Dénes bácsi, hogy fentről is lehet nézni a verset. Majdnem bementünk egy irodába én és a Dénes bá. Volt pogácsa és alma ennivalónak. Nem is nagyon izgultam versmondás közben, inkább akkor izgultam, amikor kimondták a nevem. Akkor egy picit féltem, és izgultam. Miközben mondtam a versem, láttam, hogy egy pár ember sírt. Akkor picit komolyabban adtam elő a versem, a hangerőt egy kicsit felvittem. De nem azért hogy sírjanak, csak hogy tökéletes legyen a biztonság kedvéért, hogy ne legyen mégis valami kritika. Előtte alá kellett írjuk a nevünket és kaptunk egy református cigány missziós kötött szatyrot. Ja és elfelejtettem mondani, út közben Dénes bácsi rakott be a kocsiba nekünk a Vivivel csokit. Én tudtam hogy ő rakta be a Dénes bá csak hagytam had örüljön egy kicsit ő is. Csilla nagyon rendes volt mert ha ő nincs akkor nem jutunk el Pestre. Amúgy Csilla az a kocsiba volt beleépítve, sajnos nem láttam milyen valójában. Csilla egy GPS volt (azt hiszem). Hát igazából ennyi. Jól éreztem magam, nagyon csak ne lett volna ilyen hosszú az út. De ez megérte így is. Ajándékul kaptam egy matricát amire szintén az volt ráírva hogy református cigány misszió. Ú, egyet elfelejtettem, olyan gyönyörűen énekleltek ott az emberek meg egy nő, hát nekem nagyon bejött. ( A zene, nem a nő.) Dénes bácsi bevitt minkert a Mekibe, ott ettünk egy sajtburgert, nagyon ízlett, ittunk kólát is. Azt el is felejtettük, kiment az eszünkből, hogy kértünk italt is, de a Vivinek olyan jó volt a memóriája, hogy megjegyezte és szólt nekünk. Volt a kajához egy ajándék is, egy nyuszi, ami nem volt ehető, és egy labda hozzá. Remélem, lesznek még ilyen élményeim. Meg azt is, hogy nem lesz ilyen hosszú az út. Orsós Ádám