2014. március 12. Tavasz van!!!
Könyörögtünk a tanár bácsinak, hogy menjünk el sétálni. Elmentünk csavarogni az osztállyal. Láttam sok fehér ibolyát. Sok tüskés növényen mentem keresztül. Felmásztunk a szénabálára s versenyeztünk, majdnem leestem róla. Az volt a legjobb napom. (Bayer Angelika)
Egyik nap elmentünk a sínekre {ott már nem jár vonat} csavarogni. Út közben a Petivel a Benivel és a Viktorral játszottunk katonásat. Amikor odaértünk megpillantottunk egy kupac nagy szalmabálát, és azokra felmásztunk. Onnan leugrottunk. A lábam nagyon megfájdult. De végül haza mentünk. Nekem tetszett ez a kirándulás. (Baumgärtner Bálint)
Egyik délelőtt elmentünk a sínekre. Na persze nem járt már ott vonat! Ott a Bálint a Beni a Viktor és én katonásat játszottunk. Odaértünk egy rétre ott voltak szalmabálák és azokra felmásztunk. És azokról leugrottunk. Jó sokat ugráltunk meg is fájdult a lábujjam. Amikor elindultunk már mindenkinek baja volt. Nekem tetszett a séta még maradtam is volna. (Forray Péter)
Úgy kezdődőt hogy könyörögtünk a Dénes bácsinak, hogy menjünk el a sínekhez csavarogni.
A Bálinttal a Petivel komandosat játszottunk, amikor a tanár bácsi azt mondta, hogy lefényképez, miközben mi leugrunk a szénabáláról.
Utána láttunk egy kombájnt, egy traktort, meg egy markolót. Azt mondta a tarár bácsi, hogy vissza kell menni az iskolába, mert nincs olyan sok időnk. De annak ellenére is, hogy rövid volt a kirándulás, jól éreztük magunkat a Dénes bácsival (Kovács Viktor)Egy szép napon a Dénes bácsinak azt mondtuk: Menjünk el a sínekre. Nem kellet sok elmentünk. Amikor oda értünk, lefényképezett a Dénes bácsi. És mentünk tovább. Én nagyon elestem be a tüskésbe, és persze más is. J Én mentem elöl meg az Anaszt meg a Krisztián. Odaértünk egy földes útra azt mondta a Márió: Menjünk el Bozsokra. Azt mondtam oké, de persze nem mentünk sehova. Ja és mentünk még a szalmabálákhoz. Szabi eltolta a szalmabálát. Utána én is. Jól megfájdult a vállam. Ja és leugrottunk a szalmabálákról de úgy hogy Viktor a végére feküdt Peti majdnem ráugrott Viktorra de mégsem. Bálint ugrott egy fejest. _ Szegény ! – mondtam én. És Bálint nagyon sántított. (Balázs Zsolt)