Galambos Réka (4. osztály): Az elveszett osztály

Volt egyszer egy kirándulás. Azon a kiránduláson elvesztünk.

  • Hol legyenek az alvóhelyek? -kérdezte Vivi az elhelyező.
  • A fák alatt! - mondta a nagyfőnök (azaz én)
  • Valami kaja is kéne. Nem?- kérdezte Lóri a vaddisznók félelme.

Ez ment 3 napon keresztül. De nem. A 4-dik napon már egész jó kis lakásunk volt. Barnabás a túlélés nagymestere a tüzet pipálta ki a „túlélő listáról”. Már-már kezdtük megszokni ezt a helyzetet. Habár az innivalóval akadtak gondok. A patakból nem mertünk inni. És ott nem volt helyi erdei Szupermarket. Ekkor zajt hallottunk. - Sss!!!    

  • Lóri, ott van, gyerünk öld meg! – Lóri a bicskájával a vaddisznó elé állt és az már egy lépést se ment tovább.
  • Erik, te miért a csontját rágcsálod? – kérdezte Barna.
  • Mert egy könyvben olvastam, ha félünk, rágcsáljunk el egy- két csontot.

12 csont után elindultunk. Hamar el is tévedtünk. Kerestünk egy új helyet, ahol nyugalommal hallgathatjuk a madarakat és pihenhetünk is.

  • Hol van Ricsi?- kérdeztem.
  • Áh, majd visszajön. – felelte Bogi.

De mindenkin látszott, hogy nem érdekli igazán Ricsi. Haladtunk. Egyre közelebb és közelebb voltunk az iskolánkhoz. Lassan úgy éreztük, már ott vagyunk. Bár még gyalogoltunk és gyalogoltunk. Aztán telt- múlt az idő. Lassacskán kijutottunk az erdőből.
És emlékeink erről a kirándulásról nem fognak elveszni.

Bunkik az erdőben (Kerestély Boglárka rajza)