2012. 12. 18. Közlekedj okosan, ügyesen 2012. - Meserajz pályázat

Az országos pályázatra 978 pályamunka érkezett be. A zsüri döntése alapján az Alexandra Könyváruház 50.000 ft-os könyvcsomagját (38 könyv) a Véméndi Általános Iskola nyerte el. A "Családdal is veszélyes! " című díjnyertes mesét Bandicz Bálint Barnabás (4. osztály) alkotta. A pályázatra írást küldött még Galambos Réka is a saját és Réger Henriett illusztrációjával. Mindannyiuknak szívből gratulálunk!

A győztes pályamunka itt olvasható
  • Bandicz B. Barnabás
  • Galambos Réka

Családdal is veszélyes!

Lackó szomorúan lépett ki szobája ajtaján. Lerohant anyjához, a konyhába.

  • Anya, megkértek az iskolában, hogy írjak valamit, de nem tudom, miről írjak…
  • Menj, Lacika hátha van valami szép téma a tévében.
  • Rendben, ez jó ötlet!- rohant is a nappaliba, és bekapcsolta a tévét.
  • És most Johni fog mesélni nekünk, testvére, és családja elgázolásáról! Jó szórakozást kívánunk!.... Elkapcsolt.
  • Újabb, ezúttal családi áldozatot szedett a titokzatos gázoló. - újra lement a konyhába.
  • Semmi jó téma nincs! Csupa béna gázolás!
  • Csupa béna gázolás?
  • Miért?
  • Pakolj be, holnap kirándulni megyünk!

Eljött a reggel. Lackó felkelt. Lement a nappaliba. Az anyja ott ált.

  • Hova megyünk?
  • Csak a városba. El is indultak.  Mire beértek, már dél volt.
  • Anya, nagyon éhes vagyok! Az anya körülnézett. Egy étterem volt csak a közelben. Oda mentek be. Én rendelek egy…- kezdte Laci, de meglátott egy plakátot. Ez ált rajta.

Vigyázz!
Mindig nézz körül az utcán!
Ne hidd, hogy a felnőttek meg tudnak védeni egy figyelmetlen sofőrtől, vagy egy figyelmetlen kamiontól!
És busz mögé se menj! 

  • Aha…
  • Mi az?- kérdezte az anyuka.
  • Csupa hülyeséget írnak, és csak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet!
  • Hát fiam tudd meg, hogy ez nagyon komoly dolog! Hogy esne neked, ha engem elgázolnának, és mások ezt így reagálnák le? Emberek és családok vesztik el a boldogságukat, egyes, „figyelmetlen” emberek miatt!- az anya egyre dühösebb lett, és ezt az is kezdte fokozni, hogy Laci egyáltalán nem figyelt rá.
  • Felfogtad, amit mondtam?!
  • Persze… persze, de hagyd abba anya, mert mindenki minket néz. – az anya egy pillanatig szóhoz se jutott.
  • Hát rendben, fiam, ha nem tudod megérteni, hogy mit akarok mondani, akkor már indulunk is haza! Gyerünk!- felálltak.
  • Gyerünk!- ismételte meg dühösen az asszony. Egy zebra elé értek. Az anya még körül se nézett, már lelépett az útról. Hatalmas dudaszó hallatszott, és a nő alig tudott vissza lépni a felé hajtó autó elől. A szívéhez kapott és az arca falfehér volt. Vele együtt az egész család megrémült. A távolban mentő sziréna hallatszott, és riadt emberek zavart kiabálása, és Lackónak megváltozott a véleménye, és egyszerre eldöntötte miről ír a fogalmazásában. Mert vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megmagyarázni, például amikor a sarki fiú utálja a lányt és másnap szerelmes levelet ír neki, amikor a kutya megérzi egy-egy emberről, hogy jó vagy rossz, és végső soron, amikor két ember összeveszik, és másnap, mintha mi sem történt volna. És Laci nem szólt semmit, de ebben a semmiben minden benne volt. Sajnálat, komolyság, és elismerés. Mert ilyen nagy igazságot, ami megváltoztathatja, és értelmetlenné teheti egy család életet, és gyászt hozhat a boldognak, csak komolyan venni, és elismerni lehet.

Még ha a szüleid veled vannak se vagy feltétlenül biztonságban Ne bízd másra magad, te vigyázz magadra!

Bandicz B. Barnabás és Mohácsi Titanilla illusztrációja

Az új roller és az úttest

Volt egyszer egy lány, akit Veronikának hívtak. 8 éves volt. A szülinapjára kapott egy rollert, és állandóan azzal járt mindenhova. Egy nap azzal ment haza az iskolából, de egy kicsit figyelmetlen volt. Észrevette a kedvenc játékát, a világítós Barbiet egy kirakatban. Vágyakozva nézte, mert nem volt még ilyen szép játéka, és közben a rollerével véletlenül kihajtott az útra és egy nagyot esett.

  • Jaj valaki segítsen, azt hiszem eltört a kezem!- kiabálta a lány torkaszakadtából
  • Itt vagyok, és segítek!- mondta egy ismeretlen néni.

A lány már nem félt annyira, de még mindig remegett a keze. Félt, mert nem tudta, hogy eltört-e a keze vagy nem.
- Gyere, elviszlek a korházba!- mondta az ismeretlen néni és óvatosan felemelte a lányt.
A korházban megnézték a karját, és az bizony el volt törve. Veronika elkezdett sírni.
- Ne félj picikém, begipszeljük és három hónap múlva jobb lesz, mint új korában!- mondta a kedves doktor néni.
Aztán a kis Veronika hazament. Otthon a szülei mérgesek voltak rá.

  • Mért nem tudsz jobban vigyázni, már mondtuk neked, hogy figyelj oda, ha a rolleroddal mész haza!- mondta a mérges apuka.
  • De apa én figyeltem csak…
  • Csak?- kérdezte a rosszkedvű apuka.
  • Csak máshova néztem!- felelte a lány és lehajtotta a fejét.
  • Az nem kifogás!- mondta a mérges apuka.

Egy hónap várakozás után elmentek a korházba és megnézették a lányuk karját.
- Jó hírem van!- Levehetjük a gipszet!- mondta a doktor néni, és rámosolygott a kislányra.
Veronika ekkor megkönnyebbült és fújt egy nagyot.

  • Jaj de jó így végre megint rollerezhetek!- mondta a lány és megölelte az anyukáját. A szülei megköszönték, hogy levették a gipszet Veronikáról, és elmentek haza.

Amikor hazaértek a lány szaladt a rolleréhez, mert örült neki, hogy újra mehet vele, de már odafigyelt.
Mert megtanulta: Nyitott szemmel menj az utcán!

Galambos Réka - Réger Henriett illusztrációja