03. 14. A magyarok istenére esküszünk...

(Hamarosan film is jön)

A magyarok istenére esküszünk...(film)

Idén mi adtuk elő a Március 15-i műsort. A műsor próbái elég sok időt vettek igénybe, viszont mindig jó hangulattal telt ez az idő. A műsor előadásához nagyon nagy koncentrációra volt szükség, hiszen majdnem minden 2. mondat után más helyre kellett helyezkedjünk a színpadon. Nem fogok hazudni, a főpróbán már annyira izgultam, hogy egy hosszú szöveget el is felejtettem elmondani. Viszont azon voltam meglepődve, hogy a műsoron már kevésbé izgultam, mint a próbán, ezért büszke is vagyok magamra. De a szerénységből már pont elég volt, hiszen meg kell dicsérjem az osztálytársaimat is. Látszott rajtuk hogy teljesen átszellemült mindenki, és teljes odaadással léptek ki a színpadra. Végül, de nem utolsó sorban az osztályfőnökömnek, Detti néninek szeretném megköszönni és egyben meg is dicsérni, mivel azt a kemény munkát, amit beletett egyszerre szövegosztó és rendező formájában, az hihetetlen. Ha nekem kéne a helyében álljak, én biztos, hogy már az első próbánál elkavarodtam volna, és ezért nagyon tisztelem Detti néni munkásságát. Az idei műsor szerintem nagyon jól sikerült és nagyon élveztem minden percét.
Cseke Szilveszter

A március 15 nagyon jó volt. A próbákon nagyon féltem, hogy elrontom, mivel nekem ez volt az első, hogy színpadon szerepeltem. A műsor szerintem nagyon jól össze volt rakva, meg úgy alapból is nagyon jó volt. Az is benne van, hogy mindenki nagyon beleélte magát a szerepébe, és ha valamit elrontottunk nem kiabáltunk, hanem nevettünk egy kicsit, és folytattuk, ami nagyon jó érzéssel töltött el, mert ez már alapból elvett egy kicsit abból, hogy nagyon izgultam. Az előadás mikor elkezdődött, úgy voltam vele, hogy én ezt nem bírom, mert nagyon sokan voltak. De mikor kiléptem a színpadra, és láttam, hogy mindenki várja a történéseket, összeszedtem magam, és elmondtam a szövegem. Miután elmondtam úgy éreztem, hogy egy nagy teher esik le a hátamról, és felszabadultnak éreztem magam. Csodásvolt a színpadon állni, és látni, ahogy mindenki figyel. Megérte szerepelni, mert ennek az ünnepnek hála sikerült legyőznöm a lámpalázam. Maga a színpad elrendezése nagyon jó volt, és a dalok csak úgy befedték az egész csarnokot. Igazán olyan volt, mintha a múltba lennék. El tudtam képzelni, hogy ott álok a Nemzeti Múzeum előtti téren, vagy éppen ahogy berontok a Pilvax Kávéház ajtaján. Ahogy „Petőfi” elmondta a versét és ahogy „Jókai” felolvasta a tizenkét pontot, olyan élethű volt. Akkor is, amikor táncoltunk, pedig annak semmi köze nem volt a március 15-i előadáshoz, azt csak úgy beleraktuk.
Nagyon szépen köszönöm Detti néninek hogy próbált velünk, és hogy engedte azt, hogy szerepeljek.
Emília

jquery lightbox codeby VisualLightBox.com v6.1